Aceite de oliva
olívaolaj
Spanyolország a világ vezetõ olívaolaj gyártója, évi termelése megközelíti az egymillió tonnát, ami a Föld össztermelésének mintegy 20 százaléka. Az országban összesen 220 millió olajfa van, 370 ezer gazdaságban. Tíz fõ termõvidék található az országban, melybõl Andalúzia az éves olívatermeléshez kb. 75 %-kal járul hozzá. Az itt található fõ fajták a Hojiblanca, Lechin de Sevilla, Picual, Picudo, Ocal és Verdial olíva fajták, amelyekbõl az olívaolajok ízének és színének széles kavalkádját állítják elõ.

Turrón

A turrón arab származású édesség, amit a 16. században hoztak be Spanyolországba. Legfontosabb összetevõi a méz, a cukor, a tojásfehérje és a pirított mandula. Sokféle típusa létezik, marcipános, kókuszos, kesudiós, mogyorós vagy éppen ez a kakaós. Volt szerencsém párat kóstolni Spanyolországban.

Ez a turrón kakaós ízesítésû, teljesen úgyis néz ki, mint egy tábla csoki, azt leszámítva, hogy nem kockákból, hanem nagyon vékony csíkokból állt.

Az olívaolaj elõnyeirõl és termesztésének módjáról egy spanyol képeslap melléklete közölt riportot, A folyékony arany címmel.

A sangría (jelentése spanyolul ?érvágás?, a sangre ?vér? szóból) eredetileg Spanyolországból származó, bor alapú, alacsony alkoholtartalmú édes ízesített üdítõitalfajta. Nevezik borpuncsnak, illetve aromás bornak is.

Az utóbbi idõkben más országokban is gyártják; hazánkban is elterjedt. Különbözõ fajta vörösborok keverékéhez citrom- és narancsaroma, illetve cukor hozzáadásával készül. Alkoholtartalma 7 tf % körüli. Fogyasztása hidegen ajánlott.

 

 

Többnyire száraz spanyol csemegebor, mely ízét különleges nyitott hordós érlelésének köszönheti. Alkoholtartalma 14-25 % Más elnevezései: Jerez, Xéres. (Ismertebb márkái: Amantilando, Hanzanilla, Sandeman, Domecq, Gonzales Byass)

Tortilla (Burgonyás omlett)

A burgonyát meghámozzuk, körömnyi darabokra vágjuk, a hagymát lehéjazzuk, felaprítjuk. A szalonnát felkockázzuk és
2 ev?kanál olívaolajon kisütjük. Ezután a hagymát is megfuttatjuk rajta, majd a burgonyát rádobjuk, 5-6 percig együtt pirítjuk. Amikor a burgonya megpuhult, a serpeny?b?l sz?r?lapáttal kiszedjük és félretesszük.
A tojásokat sóval habosra keverjük, és a burgonyára csorgatjuk. A maradék olajat az üres serpeny?ben megforrósít-juk, a tojásos, burgonyás masz-szát beleöntjük.

a paella

Legfõbb elv, ami maradék a konyhában van az mind bele. Minden húsféle, tengergyümölcsei, és akár zöldségfélék is. Ha vásárolni kell hozzávalókat, akkor a minimum:

20 dkg. sertéshús, 1 csirke mell, 20 dkg. rákhús, 20dkg. kagyló, 20 dkg rizs, 20 dkg. zöldborsó, 2 fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 db paprika, 3 db paradicsom, 1/4 liter húsleves, 2 dl fehérbor. 1 mokkáskanál sáfrány, só, bors, olívaolaj.

A húsokat apró darabra vágjuk (ragu nagyságura) A hagymát finomra a paprikát vékony csíkokra a meghámozott paradicsomot gerezdekre vágjuk.

A manchego a legismertebb spanyol sajt. A manchego juhsajtot jelent, ami a tej eredetére utal. A sajt két kilós tömbökben készül félkemény vagy kemény formában. A szine pedig világossárga vagy arany. A héja barna, néha sötétbarna vagy fekete amely egy karakterisztikus mintát alkot.

Az íz a sajt érettségi fokától függûen lehet friss savanykás vagy zamatos puha. Az érettségi fokai a következõek: friss, 3-4 hónapos érett vagy egy éves öreg. Ahhoz hogy ezt a sajtot tartósítsák olívaoljaba teszik.

A mediterrán országokban, ahol az olivaolaj a konyha legfontosabb alapanyaga, az egy fõre jutó extraszûz olívaolaj fogyasztás havi 1,3 liter. Ezekben az országokban a szív- és érrendszeri megbetegedések száma töredéke az európai átlagnak. Sajnos kevesen tudják, hogy mit takar az extra szûz olívaolaj és a szintén egészséges látszatot kelteni óhajtó, ám tartalmilag ettõl messze elmaradó sansa (pomace, orujo) névre hallgató (mellék)termék közti különbség.

A spanyolok számára a sonka nem egyszerûen étel, hanem a kultúra része, ugyanúgy beszédtéma az asztali társalgásnál, mint nálunk a bor. Illik véleményt mondani róla, felismerni a különbségeket, megbírálni.

Elsõ látásra abban különbözik a mi sonkánktól, hogy nem füstölik, hanem egyszerûen sózással tartósítják. Ez a módszer már a Római Birodalom idején is ismert volt, s a spanyol sonka már ekkor olyan jó hírnek örvendett, hogy Diocletianus császár is említést tesz róla írásaiban.